A
biztosan sikeres kimenetelű kihívás valójában nem is kihívás.~ Jon Krakauer
Hangos hahotázás
és még harsányabb zene töltötte be Asgard estéjét. Míg a legtöbb ember
nyugovóra tért, addig a másik felének elkezdődött az éjszakai élet. A
szerencsésebbeknek nem a munka szempontjából, hanem pihenés szempontjából. Ezt
pedig a legjobban a kocsmában tudták elérni.
Már messziről
hallani lehetett a kocsma éjjeli hangját, ahogy nevetgélnek, zenélnek és
italoznak. Akik hozzá szoktak, azok teljesen természetesen sétáltak el az
épület mellett, akik pedig nem… nos azok inkább kerülték a helyet. Nem kellett
ahhoz belépni, hogy a sör és a vadpörkölt szaga megcsapja az ember orrát, már
az épületet megközelítve érezni lehetett mi éppen a menü.
Aznap este, épp
finom lakoma volt és csak úgy harsogott a tömeg. Thor Odinson, a király első
szülöttje épp egy győztes csatából tért vissza, melyet az emberek nagy ünnepléssel
fogadtak. A herceg pedig élvezte, csak úgy dagadt a mája a sok hízelkedő
embertől, a sok dicsérettől. Tény és való, csak egy kisebb lázadást állított le
a három harcos, Sif és öccse, Loki segítségével, mégis úgy érezte, mintha a
világ pusztulását állította volna le.
Az ünneplés
elhúzódott, a néhány percből több óra lett és Thor felöntött egy picit a
garatra, ennek ellenére ugyanúgy ismételte meg huszadjára is, miként vetett
véget a lázadásnak. Minden egyes alkalommal kicsit hozzátett a történethez, a
végére már sárkánnyal is harcolt, mindezek ellenére az emberek ugyanolyan
lelkesen hallgatták, mint először és együtt örültek a herceggel.
– Én mondom
nektek, ha én leszek a király, nem kell többet aggódnotok a háborúkon –
vihogott részegesen a szőke.
– De ne felejtsd
el azt sem, hogy ha épp nem érsz majd rá királyi teendőid miatt, ránk
számíthatsz – lépett közelebb Fandral.
– Ugyan, barátom
– dőlt hátra kényelmesen a herceg és nagyot húzott a korsóból. – Én magam is
képes leszek megoldani ezeket a problémákat.
– Na, persze! –
jött a tömegből egy gúnyos hang.
A levegő
megfagyott és bár a zene szólt, a herceg közelében mindenki elcsöndesedett.
Thor maga is ledöbbent a hallottakon, így egy picit forgolódott, majd felállt
és úgy kezdte keresni a hang tulajdonosát. A legtöbb ember fülét-farkát behúzva
várta az elkerülhetetlent, de senki sem tudta volna megmondani, ki volt az a
nagyszájú.
– Nem értettem
kristálytisztán! – kezdett kiabálni az ittas herceg, mire minden hang, még a
zene is abbamaradt. – Ki volt az, aki másként látja a jövőt?
Egy fiatal vörös
hajú férfi emelkedett ki a tömegből. Elég nehezen tudott megállni a lábain,
arca kipirult és látszott rajta, Ő sem vetette meg az alkoholt. Egyenesen
Thorra bámult, kék szemei égtek a dühtől. Aki tehette elhátrált még a
környékről is, ám mégis, kíváncsian nézték mik lesznek a fejlemények.
– Ki vagy te? –
kérdezett rá Thor. – Nem hiszem, hogy ismerlek…
– Én egy senki
vagyok hozzád képest, tény – felelte a férfi és közelebb lépett. – De nekem is
megvan a magam véleménye!
– Most mondtad,
hogy egy senki vagy – ivott újabb kortyot a herceg. – Akkor miért hallgassalak
meg?
– Így akarsz te
király lenni? – emelte fel a hangját a férfi. – Amint Asgard trónjára kerülsz,
elpusztul a világunk! Nem tisztelsz te semmit, ami nem asgardi… de lehet még az
asgardit sem!
– Ide figyelj! –
lépett a férfi elé Thor és felsőjébe markolt. – Nekem igenis fontosak az
asgrdiak és az egyéb földön szülöttek!
– Valóban? –
gúnyolódott a vörös. – Hiszem ha látom… hercegem!
Thor nem bírta
féken tartani dühét és egy mozdulattal elütötte onnan a férfit. Az emberek
hüledeztek, volt aki ki is menekült a kocsmából. Thor elégedetten nézte a
földön fetrengő férfit, majd visszafordult, hogy igyon még egyet, ám csak arra
lett figyelmes, hogy kiütik korsóját a kezéből, az ínycsiklandozó sör pedig a
padlóra folyik.
– Thor… - lépett
közelebb Volstagg, de elkésett.
A herceg egy
újabb ütéssel bosszulta meg kiborított sörét, a vörös hajú férfi pedig egy
kicsit távolabbi embernek ütközött, aki így megfejelte a falat. Dühösen fordult
a nála kisebb idegen felé, majd egy jobbossal visszaküldte Thornak. A herceg
kész volt újabbat ütni, borította maga körül a menekülő tömeget, ám mielőtt
komolyabb kárt tehetett volna, Volstagg és Fandral lefogták.
– Elég volt
nagyfiú, nyugalom – tartotta erősen Fandral.
– Megy le a Nap,
oké? Nyugalom, megy le a Nap – ismételgette Volstagg.
– Eresszetek! –
vergődött Thor, ám a pia miatt gyenge volt, nem tudott menekülni.
– Vesztes alkat…
- morogta a férfi a Földről, akit Hogun tartott ott. – Nem tudsz veszíteni… Nem
tudod elfogadni az igazam!
– Hallgass! –
szólt rá Hogun, majd álló helyzetbe rántotta, karjait szorosan a háta mögött
tartva.
– De tudod mit…?
– lihegett picit a fickó. – Vannak ezek a halandók, akiknek szempillantásnyi
életük van és azt sem becsülik – vigyorgott fel a hercegre. – Képezz ki egy
olyat és védd meg az életed árán is. Ha eljut odáig, hogy harcos legyen…
Elhiszem, hogy király lehetsz.
– Képes vagyok
kiképezni egy halandót! – indult volna meg újra a herceg, de társai nem
hagyták.
– Ne is hallgass
rá, Thor! – szólt rá Fandral. – Egy részeg idióta… Add le a járőröknek Hogun.
Közveszélyes ittasan. Mi meg addig hazavisszük Thort, ünnepelt már eleget.
Hogun biccentett
egyet, majd elindult a férfival a legközelebbi őrség felé. Mindeközben Fandral
és Volstagg Thort próbálták hazavinni, akinek a szervezete rájött, túl sok az
alkohol, így nagyjából minden sarkon meg kellett állni, hogy a herceg
kiengedhesse a benne lakozó gonoszt.
– Odin
szakállára, te többet nem iszol! – fintorgott Fandral.
Miután Thor
visszaadta az anyaföldnek amit egykoron az termett, folytatják útjukat a palota
felé. Loki éppen esti sétája utolsó köreit tette, amikor meglátta a felé
igyekvő társaságot. Fintorogva nézte részeg bátyját, Ő maga ki nem állhatta a
részeg embereket. Bár legszívesebben menekült volna, egy nagy sóhajtás
keretében mégis ott maradt, hisz mégis bátyjáról volt szó, akármennyire is ki
nem állhatta ilyenkor.
– Csak két órát
tévedtetek azzal, hogy mikor értek vissza – pimaszkodott a fekete hajú.
– Ó, fogd be,
Loki! – forgatta a szemeit Fandral. – Inkább segíts te is. Egy kocsmai bunyóból
húztuk ki.
– Igazi királyi
sarjhoz méltó viselkedés – biccentett Loki.
– Én… Én jó
király leszek – szólalt meg részegesen Thor. – Kifogok képezni egy halandót
harcosnak és király leszek!
– Fejbe vágták?
– biccentette oldalra a fejét Loki.
– Dehogy, hozzá
sem értek, csak a verekedő partnere kihívás elé állította, hogy addig nem hiszi
el, hogy jól uralkodik, amíg ki nem képez egy halandót harcosnak… - forgatta a
szemeit Volstagg.
– Az ilyen
ostobaságok miatt lesz bugyuta király – nyögött a fekete hajú. – Vigyük
szobájába, utálom, ha részeg.
Fandral és
Volstagg nem tétlenkedtek, elindultak Loki után, aki biztosította nekik a
terepet. Késő éjjel volt már, az őrök pedig nem igazán értékelték azokat, akik
még ekkor is kint jöttek-mentek. Tény, épp a részeg herceget cipelték vissza,
de a szabály az szabály. Ezért is kellett Loki jelenléte, aki szokásához hűen
mindent kimagyarázott, vagy egy kisebb trükkel megoldotta, hogy ne kelljen
magyaráznia. Nagyjából öt percbe telt míg Thort felvonszolták a szobájába, ahol
leszedték a páncélját és csizmáját, majd az ágyra fektették, hogy kipihenhesse
ittasságát.
– Ne szóljunk
egy szolgálónak, aki levetkőzteti és megmosdatja? – aggodalmaskodott Volstagg.
– Hogyne, még
csak az hiányozna, hogy részegen magáévá tegye – legyintett Loki. – Jó lesz
így, a szaga legalább elűzi a rossz akarókat.
– Pont te
aggódsz azért, hogy egy herceg és egy szolgáló összefekszik, amikor egy egyszerű
parasztlánynak csapod a szelet, Loki? – röhögött Fandral.
– Ó, hallgasson
az, aki naponta mással hál! – morogta a fekete hajú, majd eloltotta a
világítást és a két harcos társaságában elhagyta a szobát.
Thor hamar mély
álomba szenderült, ám még eközben is azon járt az esze, amit hallott. Egy
halandót kiképezni kemény dió, hisz az élete oly kevés és oly múlandó, de ettől
még az ereje lehet nagy. A herceget nem hagyta nyugodni, amit hallott. Tudta,
hogy a jó királynak jó és különleges emberei vannak, de még egy ősének sem volt
halandó harcosa. Ki akart tűnni a tömegből, és miközben álmában halandó
gyermekek jelentek meg körülötte, Ő eldöntötte: Kiképez egyet, aki majd megvédi
hazáját, vagy éppen királyát. Kiképez egy midgardi gyermeket, és megmutatja a lázadó
embereknek, egy napon remek király lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése